Europe’s tasks
Miklós Wesselényi (Jibou, December 20, 1796 - Jeseník, April 2, 1850) was a Hungarian statesman, member of the Academy of sciences, aristocrat and a notable hero of the 1838 flood in Budapest.
The text is an excerp from his book On the matter of Hungarian and slavic nationality I.-II. which he wrote in 1842.
...
We have seen — both from the Russian side and through revolutionary Slavic propaganda — what may come upon Europe; and that the current directions and aspirations bring danger even in times of peace; and if the flames of war break out, with the highest probability they would devour the present civil and national conditions and, ravaging states, would sweep across Europe. And we have seen that even the Slavs themselves, under the deceptive appearance of lofty hopes, are threatened by a sorrowful future.
What should Europe do — in the interest of the existing empires, the relations among them, the concerned nations, and even the Slavs themselves — to prevent and overcome the approaching danger?
Europe must place itself in a defensive and courageous position — on the one hand against Russia, on the other hand against the Slavic and other revolutionary movements allied with it.
We have already seen how great and threatening Russia’s power is; but it has also become clear that the more menacing part of this power is not material, but spiritual in nature.
Russia’s armed force has often been defeated. Its army, having forgotten Austerlitz, gained great fame through the successful campaigns against the Persians (1812–1815), and shone in the glow of victory; but this allure began to fade at Shumla; and the Poles’ several brilliant victories, along with the strong resistance of the Circassians, largely dispelled belief in the invincibility of the Russian military. On the other hand, in the field of diplomacy, even if Russia has to retreat (which is rare in terms of outcomes), it knows just as well how to hide its losses as it does to display only as much of its victories as suits its interests.
Alongside its politics, its greatest strength lies in the cleverly utilized national and religious sympathies. Its power lies far more — as has often been stated — in this, than in bayonets and cannons.
As this terrifying force is spiritual, only a similarly spiritual weapon can be used successfully against it. Like the swords of Ossian's earthly heroes, which could cut shadow warriors in half without harming them, a great spiritual force cannot be defeated by weapons — only another spiritual force can overcome and balance it.
To counter Russian power, as a counterweight or — if necessary — a counterweapon, nationalities must be employed. Russia’s most powerful weapon: the Slavic kindred national elements and the Greek religion. Against these, only other — if not hostile, then at least distinct — nationalities and religious sentiments can take a stand.
Thus, the other powers of Europe must support, elevate, and promote the intellectual and material development and strengthening of such nationalities; and foster such religions. It is unnecessary to explain or repeat that the elevation of these nationalities or the fostering of these religions cannot and should not be achieved through the suppression or persecution of other nations or religions. More will be said on this later.
The other threat, repeatedly described as endangering Europe, comes generally from revolutionary, and particularly Slavic revolutionary efforts. This too is a spiritual force — and a tremendous one. Against this as well, weapons and material strength are of little value. The awakening of consciousness, a sense or intuition of rights, are the sources of this spirit; desires and yearnings nourish and grow it; self-deception or delusion, distorted or exaggerated ideas and notions confuse it; fantasy accelerates it into a rushing current; wild and noble emotions inflate it into a destructive flood.
Weapons and material power can suppress the outbreak of a revolution or put down one already begun, but they can never eliminate revolutionary aspiration. As long as this aspiration exists, the painful and tormenting task of restraining it burdens the state like a nightmare, disturbing peace and obstructing public life, creating a heavy illness in its normal development. And even this effort of restraint is uncertain: the unfolding of time and events may thwart it; and the moment an opportunity arises, what was long bound breaks its chains. Trying to suppress revolutionary aspiration by force is like trying to put out a fire with combustible materials. A large pile of these may stifle the fire for a time — but once it breaks out, it becomes even greater, feeding on and consuming the very thing meant to suppress it.
To dispel revolutionary aspiration, to channel the waves threatening to break out into a beneficial and productive force — there is one powerful and, I believe, infallible method. This method lies in the word declared above: constitutional freedom.
This divinely powerful and magical word, in light of Europe’s current state, has the immense benefit not only of possessing infallible power to disarm and dispel revolutionary aspirations, but also of being the only certain means against the growing, boundless power of Russia.
Constitutional, lawful freedom is what, once established, suppresses revolutionary ambition just as surely as it makes the rise and spread of unlimited tyranny impossible. This sublime envoy of heaven tramples both the bloody monster of revolution and the grim beast of boundless despotism; and wherever and for as long as it reigns, neither the former’s destructive torch nor the latter’s chains can bring misery upon humanity.
Thus — in my view — the sure remedy and defense by which Europe can protect itself from both Russia’s threatening, growing power and from the dangers of revolution lies in two things: the promotion and support of nationalities and religions that are distinct from and not sympathetic to Russia, and the lawful spread of constitutional freedom to all peoples.
These two directions should currently guide the policy and all actions of Europe and its rulers.
...
We have seen — both from the Russian side and through revolutionary Slavic propaganda — what may come upon Europe; and that the current directions and aspirations bring danger even in times of peace; and if the flames of war break out, with the highest probability they would devour the present civil and national conditions and, ravaging states, would sweep across Europe. And we have seen that even the Slavs themselves, under the deceptive appearance of lofty hopes, are threatened by a sorrowful future.
What should Europe do — in the interest of the existing empires, the relations among them, the concerned nations, and even the Slavs themselves — to prevent and overcome the approaching danger?
Europe must place itself in a defensive and courageous position — on the one hand against Russia, on the other hand against the Slavic and other revolutionary movements allied with it.
We have already seen how great and threatening Russia’s power is; but it has also become clear that the more menacing part of this power is not material, but spiritual in nature.
Russia’s armed force has often been defeated. Its army, having forgotten Austerlitz, gained great fame through the successful campaigns against the Persians (1812–1815), and shone in the glow of victory; but this allure began to fade at Shumla; and the Poles’ several brilliant victories, along with the strong resistance of the Circassians, largely dispelled belief in the invincibility of the Russian military. On the other hand, in the field of diplomacy, even if Russia has to retreat (which is rare in terms of outcomes), it knows just as well how to hide its losses as it does to display only as much of its victories as suits its interests.
Alongside its politics, its greatest strength lies in the cleverly utilized national and religious sympathies. Its power lies far more — as has often been stated — in this, than in bayonets and cannons.
As this terrifying force is spiritual, only a similarly spiritual weapon can be used successfully against it. Like the swords of Ossian's earthly heroes, which could cut shadow warriors in half without harming them, a great spiritual force cannot be defeated by weapons — only another spiritual force can overcome and balance it.
To counter Russian power, as a counterweight or — if necessary — a counterweapon, nationalities must be employed. Russia’s most powerful weapon: the Slavic kindred national elements and the Greek religion. Against these, only other — if not hostile, then at least distinct — nationalities and religious sentiments can take a stand.
Thus, the other powers of Europe must support, elevate, and promote the intellectual and material development and strengthening of such nationalities; and foster such religions. It is unnecessary to explain or repeat that the elevation of these nationalities or the fostering of these religions cannot and should not be achieved through the suppression or persecution of other nations or religions. More will be said on this later.
The other threat, repeatedly described as endangering Europe, comes generally from revolutionary, and particularly Slavic revolutionary efforts. This too is a spiritual force — and a tremendous one. Against this as well, weapons and material strength are of little value. The awakening of consciousness, a sense or intuition of rights, are the sources of this spirit; desires and yearnings nourish and grow it; self-deception or delusion, distorted or exaggerated ideas and notions confuse it; fantasy accelerates it into a rushing current; wild and noble emotions inflate it into a destructive flood.
Weapons and material power can suppress the outbreak of a revolution or put down one already begun, but they can never eliminate revolutionary aspiration. As long as this aspiration exists, the painful and tormenting task of restraining it burdens the state like a nightmare, disturbing peace and obstructing public life, creating a heavy illness in its normal development. And even this effort of restraint is uncertain: the unfolding of time and events may thwart it; and the moment an opportunity arises, what was long bound breaks its chains. Trying to suppress revolutionary aspiration by force is like trying to put out a fire with combustible materials. A large pile of these may stifle the fire for a time — but once it breaks out, it becomes even greater, feeding on and consuming the very thing meant to suppress it.
To dispel revolutionary aspiration, to channel the waves threatening to break out into a beneficial and productive force — there is one powerful and, I believe, infallible method. This method lies in the word declared above: constitutional freedom.
This divinely powerful and magical word, in light of Europe’s current state, has the immense benefit not only of possessing infallible power to disarm and dispel revolutionary aspirations, but also of being the only certain means against the growing, boundless power of Russia.
Constitutional, lawful freedom is what, once established, suppresses revolutionary ambition just as surely as it makes the rise and spread of unlimited tyranny impossible. This sublime envoy of heaven tramples both the bloody monster of revolution and the grim beast of boundless despotism; and wherever and for as long as it reigns, neither the former’s destructive torch nor the latter’s chains can bring misery upon humanity.
Thus — in my view — the sure remedy and defense by which Europe can protect itself from both Russia’s threatening, growing power and from the dangers of revolution lies in two things: the promotion and support of nationalities and religions that are distinct from and not sympathetic to Russia, and the lawful spread of constitutional freedom to all peoples.
These two directions should currently guide the policy and all actions of Europe and its rulers.
...
...
Látók, orosz részről szintúgy mint forradalmi szláv propaganda által — mi következhetik Európára; s hogy a mostani irányok s törekvések még béke idején is veszélyt hozandanak; ha pedig háború lángja tör ki, az a legnagyobb hihetőséggel a jelen polgári s nemzeti viszonyokat fölemésztve s álladalmakat feldúlva, csapna Európa felett egybe. És láttuk, hogy magokat a szlávokat is fellengő remények csaló színe alatt szomorú jövendő fenyegeti.
Mit tegyen Európa a fenálló birodalmak, azok közti viszonyok, a kérdéses nemzetek s magoknak a szlávoknak is érdekében — a közelgető baj s veszélyek megelőzésére s legyőzésére?
Egyfelől az orosz ellen, másfelől a szláv — azzal czimboráló más forradalmi törekvések ellen kell magát Európának oltalmi helyzetbe s bátorságba tenni.
Láttuk már: az orosznak minő nagy s fenyegető hatalma; de láttak azt is, hogy e hatalomnak fenyegetőbb része nem anyagi, hanem szellemi természetű.
Az orosznak fegyveres ereje igen gyakran veretett meg. Hadserge Auszterlitzet felejtve, a persák elleni szerencsés táborozás (1812 — 1815) által nagy hírre kapott volt, győzelmesség fényében tündöklött; de e csáb már Sumlánál kezdett oszlani; s a lengyeleknek több fényes győzelmei, s a cserkeszek derék ellentállása jórészt mindenkit megtérített az orosz fegyver győzhetlenségo felőli hitéből. Ellenben ha a diplomatia térén vagy egyszer vissza is kell vonulnia, (mi az eredményeket tekintve ritka eset lehet) illyenkor is, épen olly jól tudja vesztését titkolni, mint nyert siikeréből csak épen anynyit láttat, mennyit haszna megkíván.
Politicája mellett legnagyobb ereje az ez által olly jól használt nemzeti s vallási rokonszenvben vágjon. Sokkal inkább fekszik — mint már többször mondatott — ebben ereje, mint szuronyaiban s ágyúiban.
Ezen rémitő erő szellemi lévén — annak ellenében is siikcrrel csak hasonlóan szellemi fegyvert lehet használni. Mint az Ossian földi hőseinek fegyvere, az árnybajnokokat derékba metszette ketté, de azok sértetlen s épen maradtak: nagy szellemi erőt fegyver nem, csak más szellemi erő győzhet le s tarthat egyensúlyban.
Az orosz hatalommal szembe ellensúly vagy — ha szükség — ellenfegyver gyanánt, hasonlóan nemzetiségeket kell alkalmazni. — Az ő leghatalmasabb fegyvere: a szláv rokon nemzeti elemek s a görög vallás. Ezek ellen csak más · — ha ezekkel nem ellenséges is de különálló — nemzetiségek s vallásos érzetek léphetnek sorompóba.
IIly nemzetiségeket kell tehát Európa többi hatalmainak pártolni, öregbíteni, értelmi s anyagi kifejlődésüket s izmosodásukat előmozdítani; s illy vallásokat ápolni. — Hogy sem ama nemzetiségek öregbítése sem ezen vallások ápolása, más nemzetek s vallások elnyomása vagy épen üldözése által czélszcrüen nem eszközölhető, s hogyannak csak megkísérlése is hiba és vétek: azt magyarázni s ismételni sziikségfelctti. De mind erről később még többet.
A más oldal, honnan a már annyiszor fejtett veszélyek fenyegetik Európát — általánosan a forradalmi, s jelesen a szláv forradalmi törekvés. — Ez is szellemi hatalom, még pedig roppant. Ez ellen is fegyver s anyagi erő nem sokat ér. Öntudatra ébredés, jogérzet vagy sejdités ezen szellemnek első forrása; óhajtások s vágyok táplálják s növelik; öncsalás vagy csalatás, fonák vagy felszeg fogalmak s eszmék zavarossá teszik; ábránd rohanó folyammá gyorsítja; allyas és magasztos de neki szilajnlt indulatok — pusztító árrá dagasztják.
Fegyver s anyagi erő forradalom kitörését gátolhatja s kitört forradalmat elnyomhat, de forradalmi törekvést soha sem. Míg pedig e törekvés létezik, addig annak fékezésének kínos és kinzó feladata az álladalmat lidérczkint nyomja, nyugtát zavarván s közéletet éjjeli s vére rendes föl)tát terhes kórságot okozandóan gátolván. És e fékezés terhes munkája kétes is: idő s események fejlődése kijátszhatja azt; s a sokáig lebilincselt első alkalommal szétszaggatja lánczait. — Forradalmi törekvést erőszakkal akarni elnyomni, annyit tesz mint tüzet gyúanyagokkal nyomni el. Ezeknek nagy halmaza elfojtva tarthatja a tüzet, — de ez, ha végre kitör, annál nagyobb; s azt emészti s abból veszi táplálékát, mi által el kell vala fojtatnia.
Forradalmi törekvés enyésztésére, a tító árkint kitörni kész hullámok puszszábályozására; mi által az nem csak ártalmatlanná, hanem termékenyítővé s jóltcvővé válhat: van egy hatalmas s — azt hiszem — csalhatlan mód, E mód a fentebb kimondott ezen szóban fekszik: alkotmányos szabadság.
E varázs-erejű mennyei szónak Európa jelen helyzetére nézve meg azon mérhetlen haszna van, miszerint nem csak a forradalmi törekvések lefegyverzésére s enyésztésére csalhatlan erővel bír; hanem az orosz határtalan hatalom növekedése ellen egyedüli bizonyos eszköz. Alkotmányos jogszerű szabadság az, mellynek létesítése forradalmi törekvést szintolly bizonyosan fojt el, mint határtalan önkény s zsarnokság felkapását s terjedését lehetlenné teszi. — A menny e felséges küldöttje mind a forradalom véres — mind a határtalan zsarnokság mogorva szörnyeit letiporja; s a hol s meddig ez nraltatik, sem annak pusztító fáklyája, sem ennek lánczai az emberi nemre nyomort nem áraszthatnak.
Es így — Intem szerint — a biztos ovoszer és védeszköz, mellyel Európa mind az orosz fenyegetve növő ereje- s felsőségétől mind a forradalom veszélyeitől magát megóvhatja s az ellen magát biztosan védheti, e kettőben áll: az orosztól külön álló s szenvben nem levő nemzetiségek lások gyarapításában s azzal ápolásában; s alkotmányos lasztjának jogszerű. minden szabadság nemzetek- pekrei terjesztésében.
E két iránynak kellene jelenben Európának s uralkodásainak politicáját szabályzani s minden tetteit vezetni.
...
Látók, orosz részről szintúgy mint forradalmi szláv propaganda által — mi következhetik Európára; s hogy a mostani irányok s törekvések még béke idején is veszélyt hozandanak; ha pedig háború lángja tör ki, az a legnagyobb hihetőséggel a jelen polgári s nemzeti viszonyokat fölemésztve s álladalmakat feldúlva, csapna Európa felett egybe. És láttuk, hogy magokat a szlávokat is fellengő remények csaló színe alatt szomorú jövendő fenyegeti.
Mit tegyen Európa a fenálló birodalmak, azok közti viszonyok, a kérdéses nemzetek s magoknak a szlávoknak is érdekében — a közelgető baj s veszélyek megelőzésére s legyőzésére?
Egyfelől az orosz ellen, másfelől a szláv — azzal czimboráló más forradalmi törekvések ellen kell magát Európának oltalmi helyzetbe s bátorságba tenni.
Láttuk már: az orosznak minő nagy s fenyegető hatalma; de láttak azt is, hogy e hatalomnak fenyegetőbb része nem anyagi, hanem szellemi természetű.
Az orosznak fegyveres ereje igen gyakran veretett meg. Hadserge Auszterlitzet felejtve, a persák elleni szerencsés táborozás (1812 — 1815) által nagy hírre kapott volt, győzelmesség fényében tündöklött; de e csáb már Sumlánál kezdett oszlani; s a lengyeleknek több fényes győzelmei, s a cserkeszek derék ellentállása jórészt mindenkit megtérített az orosz fegyver győzhetlenségo felőli hitéből. Ellenben ha a diplomatia térén vagy egyszer vissza is kell vonulnia, (mi az eredményeket tekintve ritka eset lehet) illyenkor is, épen olly jól tudja vesztését titkolni, mint nyert siikeréből csak épen anynyit láttat, mennyit haszna megkíván.
Politicája mellett legnagyobb ereje az ez által olly jól használt nemzeti s vallási rokonszenvben vágjon. Sokkal inkább fekszik — mint már többször mondatott — ebben ereje, mint szuronyaiban s ágyúiban.
Ezen rémitő erő szellemi lévén — annak ellenében is siikcrrel csak hasonlóan szellemi fegyvert lehet használni. Mint az Ossian földi hőseinek fegyvere, az árnybajnokokat derékba metszette ketté, de azok sértetlen s épen maradtak: nagy szellemi erőt fegyver nem, csak más szellemi erő győzhet le s tarthat egyensúlyban.
Az orosz hatalommal szembe ellensúly vagy — ha szükség — ellenfegyver gyanánt, hasonlóan nemzetiségeket kell alkalmazni. — Az ő leghatalmasabb fegyvere: a szláv rokon nemzeti elemek s a görög vallás. Ezek ellen csak más · — ha ezekkel nem ellenséges is de különálló — nemzetiségek s vallásos érzetek léphetnek sorompóba.
IIly nemzetiségeket kell tehát Európa többi hatalmainak pártolni, öregbíteni, értelmi s anyagi kifejlődésüket s izmosodásukat előmozdítani; s illy vallásokat ápolni. — Hogy sem ama nemzetiségek öregbítése sem ezen vallások ápolása, más nemzetek s vallások elnyomása vagy épen üldözése által czélszcrüen nem eszközölhető, s hogyannak csak megkísérlése is hiba és vétek: azt magyarázni s ismételni sziikségfelctti. De mind erről később még többet.
A más oldal, honnan a már annyiszor fejtett veszélyek fenyegetik Európát — általánosan a forradalmi, s jelesen a szláv forradalmi törekvés. — Ez is szellemi hatalom, még pedig roppant. Ez ellen is fegyver s anyagi erő nem sokat ér. Öntudatra ébredés, jogérzet vagy sejdités ezen szellemnek első forrása; óhajtások s vágyok táplálják s növelik; öncsalás vagy csalatás, fonák vagy felszeg fogalmak s eszmék zavarossá teszik; ábránd rohanó folyammá gyorsítja; allyas és magasztos de neki szilajnlt indulatok — pusztító árrá dagasztják.
Fegyver s anyagi erő forradalom kitörését gátolhatja s kitört forradalmat elnyomhat, de forradalmi törekvést soha sem. Míg pedig e törekvés létezik, addig annak fékezésének kínos és kinzó feladata az álladalmat lidérczkint nyomja, nyugtát zavarván s közéletet éjjeli s vére rendes föl)tát terhes kórságot okozandóan gátolván. És e fékezés terhes munkája kétes is: idő s események fejlődése kijátszhatja azt; s a sokáig lebilincselt első alkalommal szétszaggatja lánczait. — Forradalmi törekvést erőszakkal akarni elnyomni, annyit tesz mint tüzet gyúanyagokkal nyomni el. Ezeknek nagy halmaza elfojtva tarthatja a tüzet, — de ez, ha végre kitör, annál nagyobb; s azt emészti s abból veszi táplálékát, mi által el kell vala fojtatnia.
Forradalmi törekvés enyésztésére, a tító árkint kitörni kész hullámok puszszábályozására; mi által az nem csak ártalmatlanná, hanem termékenyítővé s jóltcvővé válhat: van egy hatalmas s — azt hiszem — csalhatlan mód, E mód a fentebb kimondott ezen szóban fekszik: alkotmányos szabadság.
E varázs-erejű mennyei szónak Európa jelen helyzetére nézve meg azon mérhetlen haszna van, miszerint nem csak a forradalmi törekvések lefegyverzésére s enyésztésére csalhatlan erővel bír; hanem az orosz határtalan hatalom növekedése ellen egyedüli bizonyos eszköz. Alkotmányos jogszerű szabadság az, mellynek létesítése forradalmi törekvést szintolly bizonyosan fojt el, mint határtalan önkény s zsarnokság felkapását s terjedését lehetlenné teszi. — A menny e felséges küldöttje mind a forradalom véres — mind a határtalan zsarnokság mogorva szörnyeit letiporja; s a hol s meddig ez nraltatik, sem annak pusztító fáklyája, sem ennek lánczai az emberi nemre nyomort nem áraszthatnak.
Es így — Intem szerint — a biztos ovoszer és védeszköz, mellyel Európa mind az orosz fenyegetve növő ereje- s felsőségétől mind a forradalom veszélyeitől magát megóvhatja s az ellen magát biztosan védheti, e kettőben áll: az orosztól külön álló s szenvben nem levő nemzetiségek lások gyarapításában s azzal ápolásában; s alkotmányos lasztjának jogszerű. minden szabadság nemzetek- pekrei terjesztésében.
E két iránynak kellene jelenben Európának s uralkodásainak politicáját szabályzani s minden tetteit vezetni.
...
